Híreink

A Csepregi Vegyeskar Egyesület szeptember 3-5-én Szegeden és Ópusztaszeren vendégszerepelt.
Péntek hajnalban egyenruhákkal és kellõ "olvasmánnyal" megterhelve foglaltuk el a buszt, hogy elinduljunk, és meghódítsuk Szegedet. (Az "olvasmány", az erdélyi kirándulás óta, alkoholtartalmú italt jelent.) Sokan kihasználták a hajnali idõpontot, és csak a szekszárdi új Duna-hídnál ébredtek fel.

A 380 km-es utazás után kissé fáradtan és felüdülést remélve találtuk meg a szállásunkat, ami a Piarista Gimnázium kollégiuma volt, közvetlenül a szegedi Tesco mellett. Sajnos csalódnunk kellett, mivel hadi állapotokat találtunk. A kollégium átépítése még javában zajlott. Nagy nehezen azért mindenki talált magának ágyat, kispárnát, hálótársat. A zuhanyozóban, a tüdõszûréshez hasonlatosan, váltották egymást a férfi és nõi egységek.
Délután nagy élmény volt a Zsinagóga megtekintése. A gyönyörû templom látványa mellett sok új információt szerezhettünk a zsidó vallás belsõ világáról is.

Ezt követõen gyalogosan kerestük fel a szõke Tisza partját. A csoport egy része a Pick szalámi- és paprikamúzeumba (egy pohár finom sörrel leöblítve a kiállítást) ment, a többiek egy közlekedési baleset látványától megijedve inkább a rakpartot választották. Itt már javában folyt az elõkészület a másnapi halászléfõzõ fesztiválra.

Vacsora után tettünk egy Kárász utcai sétát, amit a Virág cukrászdánál a hastáncos lányok még inkább izgalmassá tettek. Nagy örömünkre itt találkoztunk Cserpán Imre csepregi származású biokémikussal is, aki mesélt nekünk a tudóspálya örömeirõl, gondjairól.

Másnap délelõtt a Dómba igyekeztünk, hogy a vegyeskart és az orgonát összehangoljuk, és kipróbáljuk a hangzást. Ezt követte a toronyba vezetõ lépcsõk leküzdése, ami révén nagyon szép kilátást nyertünk a városra, a Tiszára és a vidékre. Visszafelé jövet, a déli harangszót verõ hatalmas harang hangjáról testközelbõl szerezhettünk benyomást. A dóm építésének történetével ismerkedhettünk ezután, majd családokra, társaságokra bontva szabadprogram vette kezdetét. Délután még egy szervezett városnézésben volt részünk, benéztünk az õsi, alsóvárosi templomba is.

Este 6-kor került sor a Dómban a szentmisére, amelyen a kórus a Bárdos misét énekelte, és néhány egyházi darabot is elõadott (Minden földek…, Ave Maria). A mise végeztével elénekeltük még Beethoven: Isten dicsõségét, amit tapssal jutalmazott a hallgatóság. Valamennyiünk számára feledhetetlen volt az érzés, hogy a Dómban énekelhettünk. Egy darabig nem is csillapodott az éneklési vágy, a dómtéren elénekeltünk még néhány darabot.
Este a közös vacsora a Tisza parti Kõrösy csárdában igen jó hangulatban telt, amit az sem rontott el, hogy fociban éppen a horvátok verték a magyarokat, és egy kicsit meghûlt a levegõ.
Másnap reggel kissé fáradtan indultunk az Ópusztaszeri Nemzeti Parkba.

A Millenniumi Emlékmûnél énekeltünk, majd belevetettük magunkat a látnivalókba, elsõként a csodálatos, monumentális Feszty-körkép megnézésébe, majd a park falumúzeumának és számos nevezetességének a meglátogatásába.
A házias, bõséges ebéd után Csepreg felé vettük az irányt. Az "olvasás" és a közös éneklés hazáig kísért bennünket.
A vegyes kar ezúton is megköszöni a szervezõknek, különösen a Háromi, Horváth, Gulyás családnak a közremûködést!