T. Molnár Zsuzsanna
Téli versek
Téli változatok
A domb
Fehér kucsma a domb,
Kapaszkodik bundáján
A szánkós gyerek, a gond
Elinal, sebesen fut a szán,
Lent felfogja a tőrös
Tüskebokor, szakad a kabátja,
De indul újra vörös
Orral a kucsmás domb csúcsaira.
Szelíd őz rezzen,
iramlik, pattan az ág
gyors lépte helyén,
üveghangú jégcsap zeng,
és felsír egy éhes madár
a vattás gallyú fenyő tövén.
Hó függönyön át hunyorog az este,
a sáros latyakban rohanó alakok,
kocsik sora mocskos sarat ver,
szemüket hunyják a fényes ablakok.
Behúzott nyakkal jár a félelem,
kapualjat keres a szegény,
vállára vedlett varjú röppen,
elfészkeli magát szíve melegén.
2000. december
Mj: Kláris 2006.
Cezannet hívja a gyümölcsöstál,
Sárga ragyogás a téli asztalon,
Szemnek és szájnak királyi alkalom,
Amit égöv és kontinens felkínál.
A halványsárga citrom oldalán
Most jáspisra vált a banán zöldje,
Virít a narancs búja okkere,
És a körte érett nőként kelleti magát.
Felettük élénk foltot adva
A rubintvörösre pirult alma,
Mint diadém ragyog a tál csúcsán.
Idő és tér, a hatalmas végtelen,
Kreol, fekete és fehér kezek
Érnek össze a gyümölcs festői halmán.
2004. február
Az első hó
Az őszi ég egy délelőtt hirtelen beborult,
És ránk szakadt kéretlenül, váratlanul
A novemberi hó. Szólni sem illett,
Csak bámultuk az óriás pelyheket.
Valami gyermeki öröm ejtett rabul,
És a kertben unokáim lábnyomát
Láttam a hóban, amint hangtalanul
Táncolnak, forognak a fehér úton át,
És hólabdát gondolt piros kesztyűjükbe
A röpdösődő, varázsló képzeletem.
Sőt, magamat is láttam az évtizedek
Távoli függönyén keresztül, mint gyermek
Bátyám nagy lábnyomában igyekeztem
A mezőn át dombra fel, hogy egy pár léccel
Ketten siklunk a magasból a völgybe le,
Derekába kapaszkodva szemben hűs széllel.
Egy intésre, mint májusi eső után
Kisütött a nap. A hó mind lucsokká vált,
A kert füve friss zöld lett, néhány foltot
A háztető emlékként még megtartott.
A krizantém bóbitás fején is maradt
Néhány bohócos, kedves hó pamacs.
Hat centis hó, de a média két napig mondta,
Képben és hangban rendületlenül igazolta:
2007. november
Füstjelek
Kellemes áldásos békességes.
Üzenik a kézzel írt sorok
A téli ég fölé szálló füstjelek
Fagyot olvasztó rőzsecsokrok
Az ember limesek falaira
Ahova elbástyáztuk életünk
A hazugság a törtetés az önimádat
Kemény pajzsai mögé könyörtelenül.
Ilyenkor télen mégis kigyúlnak
Az emlékezet tűzbokrai
és felszállnak az apró füstjelek
a tarka képeslapok
Jézuskák gyertyák és fenyők
és hirdetik hogy léteznek
hozzánk tartozók minket ismerők
akikhez elköteleztük
magunk valahol valamikor.
Szálljatok tarka papírok
Tétova meleg füstjelek
A fagyba dermedt otthonok felé.
2000 karácsony
Mj: 2005. december Kláris
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 | 2 | |||||
3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 |
10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 |
17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 |
24 | 26 | 27 | 28 |