Csepreg Város Horvát Nemzetiségi Önkormányzat

Kissné Krály Mária elnök

Tóth István Antalné tag

Kutrovits Andrea tag

Megalakulásunk körülményei

Az 1998. Évi választásokon a Csepregen élő horvátok, sokak meglepetésére kisebbségi önkormányzatot alapítottak. A meglepetés azért volt, mivel Csepreg a köztudatban magyarok lakta település. Arról is kevesen tudnak, hogy már a középkorban sem volt Csepreg mentes a horvátoktól: 1656-60 között Dragovics János volt a város polgármestere, 1637-38-ban Ravadics Mihály főbírája, 1677-ben Lipót császár Draskovich Miklósnak adományozza a csepregi uradalmat, de éltek itt Jankovichok, és még ma is sok, Ridavits, Galavits, Ravadits, Dravadits stb... család él, akik ma már magyar családok, és nem igazán tudnak őseik nemzetiségi hovatartozásáról.

A ma itt élő horvát családok Vas és Győr-Sopron megyéből, de legtöbben Horvátzsidányból és Peresznyéről házasodtak, vagy költöztek ide.

De hogyan is alakult meg önkormányzatunk?

1994-ben egy beszélgetés során felvetődött, hogy vajon hányan élünk horvátok Csepregen. Kiderült, hogy elég szép számmal vagyunk, ismerjük is egymást, csak éppen a korkülönbségek, meg mivel nem is egy horvát faluból származunk, nem is tudjuk egymásról, hogy egy tőről fakadunk. Kézenfekvő volt, hogy legalább egyszer össze kellene jönnünk. Az első összejövetel sikerén felbuzdulva, ezt többször is megismételtük. Mivel majdnem mindenki vegyes házasságban él, évek óta alig beszélt anyanyelvén. Első alkalommal alig tudtunk megszólalni horvátul, és nagyon érdekes volt látni, hogyan oldódnak a gátlások, hogyan keresgéltük a régen használt szavakat, kifejezéseket, de sokat segítettek a már félig-meddig elfelejtett népdalaink.

1998 nyarán egy ilyen összejövetelen felmerült, hogy a közelgő választáson próbáljunk mi is önkormányzatot alakítani. Ehhez biztatást kaptunk Dumovits István horvátzsidányi plébános úrtól, Mersich Károlytól, a kőszegi horvátok vezetőjétől, és még másoktól is. Nagy meglepetésünkre, a választáson a csepregi magyarok is szép számmal támogattak minket szavazatukkal, és várakozásainkat messze meghaladó szavazattal, így lehetőséget, felhatalmazást kaptunk, hogy ezután szervezett keretek között tartsuk szinten, fejlesszük horvát identitásunkat, anyanyelvünket. Megalakulásunk után első lépésünk az volt, hogy beindítottuk, nem iskolai keretek között, gyermekeinknek a horvát nyelv oktatását. Megható volt, a múlt év karácsonyán, amikor ezek a gyerekek - horvát nyelven- mintegy 3 órás műsort adtak a szülőknek, megjelenteknek. Ez a gyerekek lelkesedésen túl Pántos Krisztina odaadó munkájának köszönhető.

Három horvátországi kiránduláson vettek részt a horvát családok, aminek az útiköltségét önkormányzatunk költségvetéséből fedeztük, a szállás és egyéb költségeket ki-ki maga fizette.

2000-ben a városi önkormányzattól használatba kaptunk egy 20 m2-es helyiséget, ahol azóta otthonosabb körülmények között van a gyerekek nyelvoktatása, illetve havonta klub összejöveteleket tartunk. Ezeken az összejöveteleken ma már kizárólag horvátul beszélgetünk, és énekléssel zárunk.

Az anyaországgal is igyekszünk kapcsolatot teremteni: a közelmúltban Delnice város vezetőiben, lakóiban nagyon jólelkű, közeledésünket nagy örömmel fogadó, és viszonzó barátokat találtunk. 1999-ben került sor a városok közötti együttműködési megállapodás aláírására, mivel ezt a törekvésünket mindkét város vezetői kedvezően fogadták. Eddigi szerény eredményeinknek mi őszintén tudunk örülni, mivel úgy érezzük, hogy a teljes asszimilálódásunk időpontját talán sikerült néhány órával kitolni.