Adottságok

Csepreg területének nagysága: 4953 hektár
Teljes népesség: 3454 fő (2008)

Földrajzi adottságok

Csepreg a Répce vidékének települése, amely Vas megye csepregi kistérségének központja.

Nagy kiterjedésű határát 16 község övezi: Szakony, Egyházasfalu, Keresztény, Medgyespuszta, Tormásliget, Ujkér, Iklanberény, Lócs, Bük, Gór, Acsád, Meszlen, Tömörd, Kiszsidánt, Peresznye és Répcevis.

Csepreg Szombathelytől 22 km, Kőszegtől 14 km, Soprontól 42 km, Sárvártól 32 km távolságra fekszik.

Csepreg Város fekvése és domborzata

Csepreg határa észak felé enyhén emelkedik, míg délnyugaton a Gyöngyös - Répce vízválasztó hátsághoz kapcsolódik, amelynek magassága Kincsédpusztánál eléri a 244 m tengerszint feletti magasságot. A dombvonulaton szétterülő erdőség lankáin pedig könnyű borokat termő szőlővidék húzódik.

A határ keleti része a Rábaköz síkjába torkollik. A kisváros területe 4953 hektár. Ebbol belterület 272, szántó 3644, erdő 1240, szőlő, kert, gyümölcsös 82, egyéb 465 hektár.

A vidék felszínén a harmadkor közepén kristályos röghegység emelkedett, amely évmilliók alatt lepusztult, és süllyedésnek indult. A mintegy 8 millió évvel ezelőtt keletkezett Pannon tengerbe üledékek rakódtak le különböző vastagságban. A magasabban fekvő Bécsi medence vizei a hajdan egységes tengert feltöltötték, amely apró tavakká alakult át és szárazra került. A fő vízfolyás az Ős - Duna volt, amely kezdetben vidékünkön folyt dél felé és rengeteg homokot rakott le. A harmadkor végén kiemelkedett zalai vízválasztó hátság a Dunát keleti irányba terelte, így a folyó áttörte a Visegrádi szorost. A hordalék szállítását csak fokozta az Ős - Répce munkája, amely hegységi szakaszát elhagyva vastag, durva kavicsanyagával beterítette a felszínt. Az Ős - Répce a pleisztocén időszak óta ötször változtatta meg folyását és 3 kavicsövet hagyott hátra a Hanságtól Csepregig. Kezdetben a Hanság mélyebb medenc éje felé tartott, s csak akkor foglalta el mai völgyét, amikor a terület déli irányba megbillent.

Az újpleisztocén kor kavicstakarós síkságát a szél által idehordott lösz és a belőle keletkezett barna erdei talaj borította be.

Csepreg Város éghajlata, vizrajza

Csepreg és környékének éghajlata mérsékelten meleg, nedves és enyhe jellegű. Az évi középhőmérséklet 9,6 C. Az átlagos hőmérsékletingadozás a viszonylag enyhe tél és a hűvösebb nyári hónapok miatt 20,5 C. Az enyhébb tél ellenére későn tavaszodik. A napsütés évi mennyisége átlagosan 1900 óra körül mozog.

A Répce - síkság a Dunántúl legszélesebb vidékei közé tartozik. A nyugati 'kapuk' felől a széljárás igen erős. A kimondottan szélcsendes napok meglehetősen ritkák. Uralkodó szélirány az északnyugati.

A csapadékviszonyok az Alpok közelsége miatt kedvezőek, de eloszlásuk nem egyenletes. A legtöbb eső júniusban, júliusban, és novemberben esik.

A Sopron - vasi síkság fő vízgyűjtő folyója a Répce, amely Csepreg belterületén is átfolyik. Az Ausztriában eredő folyó forrásvidékét a kristályos kőzetű Keleti - Alpok nyúlványain találjuk. Testvérfolyójával, a Stobbal (Csáva) együtt nagy eséssel érkezik a határhoz.

A burgenlandi Locsmándnál (Lutzmannsburg) 1818-ban a Répcét 2 ágba terelték. Az Öreg - Répce a mellette felépült malmoknak adott energiát, míg a másik ág, az Ásás elősegítette az árvizek gyors lefolyását. A 2 meder Bük község mellett egyesült, de az 1978-ban végzett mederszabályozás óta csak az Ásásban folyik víz, az Öreg - Répcét megszüntették.

A Répce Zsiránál lép be hazánk területére és Gyornél ömlik a Mosoni - Dunába. Hossza 120 km, az átlagesése Csepregnél 2,1 m/km. Magyar területen a folyása lelassul, emiatt sokszor keletkeztek veszélyes árvizek, így 1965-ben Csepreg nagy része víz alá került. A község védelmére 1975-ben 2,3 km hosszú töltésrendszert építettek meg ármentesítő csatornával. Ide kötötték be az Öreg - Répce megszüntetett medrét is. A Répce vizét a malmok megszüntetésével energiafejlesztésre nem használják, halászati szempontból sincs jelentősége. Mezőgazdasági nagyüzemeink azonban legelők, rétek és szántóföldek öntözésére kiválóan hasznosítják.

A Répce mellékfolyói: a szőlőhegyek alatt csörgedező Boldogasszony - patak, és az Ilona völgyön átfolyó Ablánc patak. Vízrajzilag Csepreghez tartozik a Meggyespuszta, Tormásliget és Daniellamajor csapadékvizeit elvezető Pós, Tormás és Metoc patak is.

Számos forrás ered a határban: a Parkerdő bejáratánál a Sajbák forrás, a szőlőhegy alatt a Benekút, a Kincsédi domb alatt a Szaki forrás és a Kecskekút a zsidányi erdőszélen adja hűs, üdítő vizét.

Növényzet

Mivel e terület a Magyar Flóratartomány (Pannonicum) alpesi flóravidékének vasi részén fekszik, növényzetében pannóniai és nyugati elemek keverednek mediterrán fajtákkal.

A csepregi határban 1240 hektáron találunk elegyes fenyveseket, valamint bükk-, tölgy-, gyertyán- és gesztenyeerdőket. A savanyú talajokon lucfenyőt, feketefenyőt, erdei fenyőt, a mélyebb részekre jegenyefenyőt, vörösfenyőt telepítettek. Ezeknek aljnövényzete, cserjeszintje úgyszólván nincs is.

A barna erdei talajokon kevés bükk, kocsányos és kocsánytalan tölgy, valamint szelídgesztenye található. A második koronaszinten juhar, gyertyán, a cserjeszinten fagyal, kökény, vörösgyurusom, kányabangita az ismertebbek.

Gyepszintjében gyöngyvirág, kankalin, pázsitfüvek nőnek. Különféle gombafajok, zuzmók, mohák fordulnak elő a mohaszintben. A homokos talajokon az akácosok az uralkodók, alattuk a fekete bodza található meg, mint cserje. A réteken gyakori a csengettyűvirág, a gólyahír és az őszi kikerics. Az ártereken az éger, a fűz, a nád, a sás és a gyékény otthonos.

A 3644 hektárnyi szántóföldön fejlett növénytermesztés folyik, míg 82 hektáron gondosan művelt szőlők és gyümölcsök találhatók. A búza és az árpa a löszt, a rozs a kavicsosabb területet kedveli, míg a zab az árnyékos domboldalak növénye.

Fontos ipari növény a cukorrépa.

Az állattartás szempontjából értékes kukorica a szántóterület 20 %-át foglalja el. A szőlőt a keleti és a déli fekvésű domboldalakra telepítették, de bőven található őszibarack, szilva, meggy és cseresznye is. A sok hektáros magánültetvények almáskertjei termelik a híres csepregi almát.

Állatvilág

A község területe az Alpokalja (Noricum) faunakörzetéhez tartozik. Az erdőkben igen elterjedt a szarvas, az őz, a vaddisznó, de a nyest a nyuszt és a hermelin is megtalálható. A löszfalakban építi ki odúját a róka és a borz. Régen farkasok is tanyáztak az erdőben.

Madárvilágában a ragadozóknál a héja, a vércse, az egerészölyv és a baglyok, a galambok közül a kacagó és az örvös gerle érdemel említést.

Az erdő rovarvilága igen gazdag: cincérfélék, levélbogarak, szarvasbogarak, fürkész- és gubacsdarazsak, méhek, hangyák élnek itt egy életközösségben.

A mező emlősei: a mezei nyúl, a hörcsög és a pockok. Madarai: a fácán, a fogoly és a pacsirták. A hüllőket a fürge gyík képviseli.

A Répce vizében a fejesdomolykó, a csuka, a márna, a kárász, és a ponty úszkál. Madarai közül a gémek, a gólyák, a vadludak, a vadkacsák és a vízi tyúkok figyelhetők meg. Ritkán látható jégmadár is, amely a vízen halászgat. A rovarok közül az óriás szitakötő és a szegélyes csíkbogár érdemel említést. Rákot a Répcében alig találunk. Ezeket az 1929. évi szokatlanul hideg tél teljesen kipusztította. Viszont az Ablánc patakban - amelynek vize alig szennyezett- ma is nagy számban élnek.